A szerző kötetei:
(A címlapképek linkeltek a Vogul szigorlat kivételével: rájuk kattintva elérhetők a könyvek online lapozható változatai.)
Galambok, galambok a történelemben (ELTE, 1984)
Elmúltam
negyvenéves. Számot adva legmeghatározóbb élményeimről helységneveket
mondok, Magyarnándorét, a Nógrád megyei faluét, ahol születtem,
Szokolyáét, az erdőt-mezőt, embereket látó első éveimet, Tiszalökét,
Tiszapolgárét, Tapolcáét, ahol kezdő iskolaéveimet éltem. Tapolcán
érettségiztem a Batsányi János Gimnáziumban, majd Budapesten az ELTÉ-n
középiskolai tanári diplomát kaptam, később újságíró voltam
Szombathelyen, aztán Budapesten.
Leginkább
verset írok, kevesebb prózát. Fordítok oroszból. Az ELTE Tiszta szívvel
antológiája, az Alföld, a Napjaink, az Életünk, az Új írás, az Élet és
Irodalom, a Palócföld, a megyei lapok versközlései 1960 óta követhetők
nyomon. 1968-ban az Elérhetetlen föld, aztán az Örökösök Veszprém
megyei, az Évek, sugarak és a Sor című Vas megyei antológiák, majd a
Tengerlátó, 1982-ben az Elérhetetlen föld II. antológia közölt
verseimből.
Ez
az összeállítás a kezdeteket és a személyes világhoz tartozó verseket
mutatja 1964 óta, sok éves kihagyásokkal, a megírás évszámai nélkül.
Gondolatsor a hatvanas-hetvenes évekből. (Fülszöveg)
Egy szó (versek, 1987)
„Negyvenötéves
koromra velem is megtörtént mindaz, ami a korosztályomhoz tartozók
közül sokakkal, s taIán nem különös a személves életút sem.
Az,
hogy Magyarnándorban, Nógrád megyében születtem (negyvenkettő
februárjában), hazáim számbavételekor azonosulásom emberi többleteit
hozta meg. Három-, négy-, ötévesen Szokolyán, hatévesen Tiszalökön,
hétévesen Polgáron, (közben Berkenyén és Nógrádon is) laktam, kilenctől
tizennyolcéves koromig pedig Tapolcán (Batsányi János szülőhelyén)
éltem. Egyetemre az ELTE nyelvtanári szakára jártam (a nyarakat
Miskolcon, Vácott töltöttem), később pedig újságíróként Szombathelyen
dolgoztam. Ismét Pestre, onnan Pomázra, majd megint a fővárosba
kanyarodott az út. Mostanában hívás, vagy a munka adta lehetőség nyomán
(most is újságíró vagyok) gyakrabban a szülőföld felé.
Mindez
- történt velem. Hogy jobb lett volna-e egy helyben nőni fel, hogy a
változásokban a viszonyításnak legalább térbeli alapja maradjon állandó,
nem tudom. Nem ezt éltem. A közösségek nemcsak időben mozdultak el,
ráadásul mozogtam én is, változtam, s a legtöbb helyzetben megvolt a
véleményem arról, ami elém került. Segítettek (legalább a megértésben,
tehetném hozzá csendesen) az analógiák.
KI
kell mondanom a nevemről, hogy, helyesírása szerint is, lengyel név. (
ével ejtem ki. Mondanak Koncseknak is. Koncnak vagy Koncznak is. Nem
baj.
Azt
látom, hogy hazáim helyi gondjai, törekvései nem érhetik be az
„odaszületettség" tényével, más pályákat is igyekeznek segíteni, ilyen
szerzőket támogatni, s ez, a megcsappant segítőkészség idején nekem is a
legtöbbet jelenti. A megjelenést. Köszönet Nógrádnak.
Még
a családomról. Gyökereim - Gaálok, Holoták az Ipoly környékén, Kárék,
Szélesek, Dornaiak Kálló környékéről. Magyar családok, ameddig terjed az
emlékezet.
Illenék
ide egy rövid nyilatkozat esztétikáról is. Mit tartok a
legfontosabbnak. Most hadd mondjak annyit, hogy az egészséges, teljes
mondatot, mondatokat szeretem, s velük együtt az olyan helyzeteket is,
amelyek erre lehetőséget teremtenek. Szóval a jó beszédet. Hiszen tudjuk
is, hogy beszélni (vagy írni) maga a kitárulkozás. Szebb csak a zene.
Még szebb csak az egyetértő hallgatagság."
Masszi Kiadó, Bp. 2001.
Damó
(ballada-próza) Konczek József kisregénye, a Damó a török időkben, az
ezerötszázas évek közepe táján játszódik. A naplószerűen fölépített
elbeszélés fél évet perget le a könyv lapjain – májustól októberig –, de
mintegy negyven év történéseit sűríti magába. A történet során rengeteg
a véres harc, a sarcolás, az emberrablás, a vetélkedés, a
szerelmeskedés, az önfeláldozás meg az árulás…(Részlet Alföldy Jenő kritikájából.) és egy másik >>könyvismertető<<
A
II. Rákóczi Ferenc személyéből áradó erő és tisztaság méltó választásra
hív. Nemes eszme, amely a nagyobb táj, több ország számára fontos és
követhető. A naplót Kárpát-medenceinek neveztem, de ha arra gondolunk,
hogy Rákóczi nyomában átléptük a lengyel határt - s méginkább, hogy
Rákóczi életének messzebbre mutató kapcsolatai is voltak s vannak —, a
gondolat tágabb körű szerveződést is lehetővé tesz.
A
Rákóczi Városa Alapítvány kuratóriuma iskolák, falvak, városok,
közösségek önkéntes, saját elhatározásból fakadó csatlakozását,
sportkezdeményezéseit és a Nagy Fejedelem emlékének ápolását várva
szeretné szolgálni az egészséges eszményt.
A
napló vezetőjeként azt tartottam feladatomnak, hogy hangulatot,
hangulatképet rajzoljak erről a két hétig tartó sportfutásról. A
Miskolcot, Kassát, Rozsnyót, Krakkót, majd Munkácsot, Nagyszalontát és
más külföldi és hazai helységeket érintő program az én szememmel látva
sokkal inkább adott alkalmat - néha önironikus - „önmagunkra-nézésre",
mintsem hamis idealizálásra, vagy alapvető összefüggések elhallgatására.
Hét Krajcár Kiadó, Bp. 2006.
Csendes,
ám az emberlét tragikumától mélyen átitatott, bölcs derű árad e
költészetből. Aki írja, otthon van a világban. Nyugalma megőrzött,
modernség előtti, archaikus harmónia. Szemlélvén megeleveníti, bájjal,
féltő szeretettel körül is öleli azokat a létezőket, azokat az
élményeket, azokat a kulturális emlékeket, melyek a költővé átváltozó
személyiséget megérintik. „Egy csend-madár helyét lakom” – mondja (Honnan az ég megnyugtató…).
Van helye a világban, lakik valahol. E tény – ebben a posztmodern
mínusz-állapotban – már önmagában is figyelemre méltó. A hely pedig az
az egyetlen, ahol egy élet-láncszem egyáltalán ellakhat – a természeti
táj, ki szülte.(...) Tovább>>
Ölelhető térség (versek, 2006)
Ezeket
a verseket negyven év írásaiból választottam. A tájjal maradtam című
előző kötetem verseinek „holdudvara” ez az összeállítás. A tájjal, a
hozzám közel állókkal maradtam most is – az „ölelhető térben,
térségben”, ebben a medencében, hazánkban. K. J.
Orpheusz Kiadó Kft. 2007.
Ez
a női arc, amelyik az Olvasóra tekint, Anna Ahmatova (1889-1966), a
világlíra XX. századi klasszikusa, akinek ifjúkori költeményei külön,
önállóan magyarul ezúttal jelennek meg. „A kötet nem kiadói
megrendelésre készült. Konczek József kiválasztotta magának Anna
Ahmatovát, talán beleszeretett az édes-keserves dalhangba és a
szabálytalanul-egzotikusan szép asszonyarcba. Úgy fordította, mint a
régiek, akik ráhangolódtak egy rokonnak érzett idegen lírikusra." (Lator
László)
Hét Krajcár Kiadó, Bp. 2008.
(Fülszöveg:)
Konczek József újabb kötete drámai erejű lírai áradás, számvetés,
személyes ön- és egyetemes létértelmezés. Több verse régebbi
alkotásainak újraírt, átértelmezett változata, a nyitó ciklusba azonban
bekerült néhány régebbi verse is, melyek az öt-tíz éve született
alkotások fényében nyernek többletjelentést. Rendkívül találó a cím is
(egy 2002-es vers nyomán), hiszen az egész kompozíció a
megragadhatatlan, formátlan, arc nélküli, ősi vonzódások formába
öntésére tett kísérletként értelmezhető. Egészen bravúrosak a Tschon
Soulagin Párizsban élő korjag nyelvésztudós neve alatt született,
Konczek József jegyzetei szerint állítólag a tudós hagyatékából
fennmaradt korjag (korjak) szonettek, melyek a finnugor nyelvek
hangzásvilágára építő verszenék, jelentésüket egyedül a hangzás, a
ritmus, a forma adja - számunkra. Fokozzák a hatást Soulagin gyenge
francia fordításai, még inkább a konczeki magyar változat éteri
lebegése, mely a nyers testiségről beszélő erotikus szimbolikát rejt. A
kötet szemebtűnő erénye ez a komoly játékosság, életességgel párosuló
formai gazdagság. Minden versszerető olvasó figyelmét érdemes fölhívni
rá.
Napkút Kiadó, Bp. 2011.
Konczek
József (1942) ötven éve van jelen a vezető irodalmi folyóiratokban,
majd a Kilencek költőcsoport résztvevőjeként publikált sok műfajban;
kilenc könyve jelent meg eddig.. A tizedik egy leendő „hármaskönyv” első
– íme, kézbe vehető – kötete: nem az előző munkák összegzése, hanem
attól eltérő, zömmel még nem publikált vagy csak folyóiratokban
olvasható írások színes együttese, melyek következetesen kutatják
létezésünk történelmileg behatárolt körülményei közt az emberség, a
szükségszerűség, a kiutak, a túlélés lehetőségeit. E válogatásban …az
aláaknázott szokolyai réten menekülő Szarvasfiú képében az alkotó a
legmélyebb élményréteget érinti, Vogul szigorlat című emblematikus verse
az agresszió és a háború nélküli életről elmélkedik. Az a
„lélekmodell”, amelyet a szerző nagysikerű regényétől, a Damótól kezdve
kiadott kötetein át a magyar-érzés ihletkörben megalkotott, fontos,
serkentő összefoglalásként várja olvasóját ebben a könyvben…
>>Alföldy Jenőnek a Lyukasórában megjelent bírálata<<
Konczek József fegyelmezett kötetet ad a kezünkbe. Csoda ez
önmagában is: a kilencek körének legvagabundabb költője, a szabályos verselést
- mint alapfeltételt - ismerő, de gyakran igencsak félrelökő, megtaposó örök
diákja olyan válogatást tett le, amelyben a szabálytalanságok is szabállyá
nemesednek, amelyben a próza tiszta verssé lényegül. S amelyben a saját bánat
és öröm úgy simul a világnagy élményekhez, tragédiákhoz, vagy éppen az örökös
tavasz őrzött örömeihez, hogy minden szónak, minden rezdülésnek pontosan
meghatározott helye lesz az alakuló költői világmindenségben.
Mert a csoda nem csak a szokatlan rendszerben van, hanem
ebben az alakuló újfajta világ-egészben. Konczek József immár több mint fél
évszázados költői munkássága (beleértve ebbe a prózának mondott költeményeket,
meg a gyermekek számára írottakat is) nem más, mint teremtéstörténet. Újra és
újra nekiveselkedik a maga képéhez igazított új valóság létrehozásának, s
eredményei kötetről kötetre egyre meggyőzőbbek. Ne bibliás genezist keressünk,
bár annak visszhangja is megcsendül az Arcom benned ciklusban, hanem olyan
már-már kétkezi munkát, amelyben mesterek nemzedékeinek tapasztalata, munkában
formálódó kéznyoma lényegül egyedi alkotássá.
Mindegy, mihez nyúl:
minden megszerzett motívum Konczekké alakul. Belsővé válik, ahogy a lélekhez
értők mondják. S hogy ez így legyen, sokszor szerepeket kell vállalnia, mint
ezen kötet cirkuszos verseiben, vagy a korszakos jelentőségű Amerika versben. A
szerep módot ad saját lelke rejtett zugainak kiürítésére is, olyan fordulatok
használatára, amelyekre a hagyományosabb én-versekben kevés a mód.
Amikor pedig saját bánatait kiáltja világgá, azok is közös
fájdalmainkká lesznek, akár egy-egy jó barátra (itt például Rózsa Endrére és
Utassy Józsefre) emlékezik, akár az öröklétbe emelt hajdani asszonyról,
asszonyokról beszél. Úgy ad a társaknak egy-egy fertályt készülő országából,
mint egy hagyatkozó nagyúr, tudja, hogy minden részkirályság más-más, de
egyformán értékes kincsekkel gazdag.
Feszes, fegyelmezett kötet? Igen. Mázsás súlyokat hengergető
és lepkeszárnyon illanó sorok állnak össze a készülő mindenség képévé. Fontos,
megkerülhetetlen könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése